Január 19. a pattogatott kukorica világnapja. Szeretem az írásaimat egy-egy világnaphoz kapcsolni. A pattogatott kukorica egy izgalmas téma.

Sikerült egy digitális mikroszkóppal egy olyan képet készítenem, ahol még a só szemek is láthatók a felületen.

Foglalkozásaimon sokszor mutatom be a gyerekeknek, hogy egy-egy konyhai művelet mögött milyen nagyszerű tudományos folyamatok húzódnak meg.

Nagyszerű példa erre a pattogatott kukorica.

Rengeteg módja van az elkészítésnek otthoni körülmények között is. Vehetjük speciális zacskóban, amit mikróba tehetünk, és lelkesen hallgatózhatunk, hogy meddig szűrődik ki a jól ismert hang a gépből. Lehetünk büszke tulajdonosai egy kis elektromos készüléknek, amiből csakúgy árad ki a finomság.  Vehetünk a piacon kukorica szemeket, és fazékban, serpenyőben fedő alatt nagyanyáink módszerével kipattogtathatjuk a magokat.

Bármelyik módszert is választjuk a folyamat minden esetben ugyanúgy játszódik le.

Hogyan magyarázhatjuk el a gyerekeknek egyszerűen, hogy mi történik?

Maga a kukorica szem két részből áll.

A külső részt egy többrétegű kemény héj alkotja, ami vigyáz a mag belsejében található értékes anyagokra. A héjat nagyrészt cellulóz építi fel, ami a növényi sejtek falának egyik leggyakoribb alkotó eleme.

A belső részt keményítő, glutén, és kb. 14 százalékban víz alkotja.

Amikor elkezdjük hevíteni az apró magvakat a belsejükben lévő víz hőmérséklete is elkezd emelkedni, és lassan gőzzé válik. Ezzel együtt növekszik a nyomás a szem belsejében. A kemény héj egy darabig ellenáll, és hősiesen egyben tartja magot.

A szem belsejében, nemcsak a víz állapota változik meg, hanem a keményítőé is. A nagy hőmérséklet, és a növekvő nyomás hatására a keményítő egy képlékeny anyaggá válik.

Amikor a héj már nem tudja bent tartani a gigászi erőket, szétrobban.

A mikroszkópos felvételeken az is jól látszik, milyen sok darabra tépi szét a héjat a gőz.

Ez a felszabaduló hatalmas energia hangjelenséggel is jár, és ez adja a jól ismert pattogó hangot.

Ahogy a héj felhasad a képlékeny keményítő összekeveredve a gőzzel kirobban a magból. A tűzforró közel zselé állapotú keményítő közé gázbuborékok keverednek, így hozva létre a pattogatott kukorica fehér részének, immáron emberi fogak számára is élvezhető, laza szerkezetét. A kinti hűvösebb levegővel érintkezve ez a keverék újra megszilárdul.

Mi a magyarázata, hogy mindig marad néhány szem, ami nem pattog ki?

Abban az esetben, ha a héj megsérült, van rajta egy rés, akkor a nedvesség a hevítés során elillan a magból, így a robbanás elmarad, és a kukorica szem nem nyílik szét.

 Persze a legfontosabb a kis kísérletezők számára, hogy a sok magyarázat után meg lehet enni a kísérletet.

A Blogban található összes bejegyzés saját fotókat és gondolatokat tartalmaz. Ha tetszik, amit látsz vagy olvasol, és megosztod másokkal megköszönöm. A blogban saját tapasztaláson alapuló receptekkel, gyerekeknek szóló kísérletekkel, ötletekkel találkozhatsz, szemezgess közülük kedvedre! Vagy kövess a Facebookon!