A Nagymamám készítette mindig a családnak a tésztát. Olyankor tele volt a lakása mindenfelé száradó szépségekkel: széles csík, cérna metélt, lebbencs tészta, kocka, eperlevél. Akkor ismertem meg igazán a bolti termékeket, mikor a Mami keze már nem bírta a gyúrást.
Én most az "online tanuló, home office-ban dolgozó" családtagjaim mellett 4 felnőttre főzök minden nap. Igyekszem mindig valami újdonságot készíteni, persze közben valami újat is tanulni.
Csodálattal nézem a színes tésztákat a neten, de ahhoz először az alap tészta készítését kell megtanulni. Részletesen elolvastam az instrukciókat, milyen lépésekben jutunk el addig, hogy a széles csík a tányérba kerüljön. Reggel elszánt voltam, de a receptek végére kissé inamba szállt a bátorságom. De a konyha ismerős közege kedvesen kezembe nyomta a lisztet, és akkor már nem volt visszaút.
4 személyre:
40 dkg liszt, 4 egész tojás, egy csipet só.
A dagasztógép segített az első lépésben, és a gyúrás egy részét elvégezte helyettem, de utána felgyűrtem a pulcsi ujját, és nekikezdtem az igazi gyúrásnak. Először azt gondoltam, hogy a kenyérdagasztás milyen nehéz feladat, de ez a tészta kemény munkát adott. Néhányszor megvizeztem a tenyerem, mert száraznak éreztem a masszát, hiszen a tojás nagyságától is függ, hogy mennyi nedvesség jut a lisztnek.
Mikor elkészült a szép sima gombóc, folpackba csomagoltam és a recept szerinti 30 perce nyugton hagytam.
Érdekes volt látni, ahogy a kemény gombóc kissé ellágyult, és megadta magát következő nyújtási folyamatnak.
Elővettem az örökségem, az öreg tésztakészítő gépet. Ami most is úgy csillog, mintha vadonatúj volna.
A tésztát 4 részre osztottam,
és lépésről lépésre nyújtani kezdtem.
A gépen 6 fokozat van. A hatodik lépésnél egészen vékony lapot kaptam. Minden újabb nyújtás előtt bőséges lisztet hintettem a tészta lapokra.
A végén beleengedtem a széles csíkokat jelző nyílásba, és boldogan figyeltem, ahogyan kisiklottak a gyönyörű metéltek a gép alján.
Felakasztgattam egy vállfára a metélteket.
Lobogó sós vízben kb. 4 perc alatt kifőztem a tésztát.
Al dente, harapható, nagyon finom "pastát" ebédeltünk. A családi szakértői bizottság szerint megállná a helyét egy igazi olasz étteremben is.
Húshagyó kedden, egy zöldséges ragu készült mellé:
hagyma, padlizsán fokhagyma, sűrített és hámozott paradicsom került a szószba.
Kérdés, hogy megéri-e házi tésztát készíteni? Azt gondolom, hogy gyerekekkel mindenképp jó móka néha otthon is elkészíteni. Mindig keresem az új technikákat amiket foglalkozásaimon a gyerekeket közelebb hozza az egészséges ételekhez. Mondjuk egy zöldséges szószt azért kóstolnak meg, mert maguk készítették a tésztát hozzá.
A következő kísérletem biztos egy színes tészta lesz!
A Blogban található összes bejegyzés saját fotókat és gondolatokat tartalmaz. Ha tetszik, amit látsz vagy olvasol, és megosztod másokkal megköszönöm. A blogban saját tapasztaláson alapuló receptekkel, gyerekeknek szóló kísérletekkel, ötletekkel találkozhatsz, szemezgess közülük kedvedre! Vagy kövess a Facebookon!