Imádok kelt tésztát készíteni. Én általában szárított élesztőt használok (mert az mindig lehet otthon), az Anyukám a friss élesztőre esküszik - mert Ő az igazi "kelt tészta mester". Azt mondja tartsak otthon mindig friss élesztőt.

No, ha ez a kísérlet sikerül, lesz itthon mindig élesztő, sőt az Anyukám is kap majd belőle.

Még karácsony előtt láttam egy főzős műsorban egy szakácsot kovászt készíteni. Ő azt mondta, hogy amelyik konyhában szoktak élesztős tésztát készíteni, ott a kovász igen hamar dalra kel.

Most kipróbálom, hogy az én konyhámban van-e nóta.

A receptek mindegyike egyetért azzal, hogy tegyünk 3 evőkanál lisztet (én sima fehér lisztet használok most), és 3 evőkanál vízet egy befőttes üvegbe, és tegyük rá a tetejét, majd hagyjuk 1-2 napig állni, a konyha pulton.

Nos beletettem a 3 evőkanál lisztet, és a 3 evőkanál vizet az üvegbe, és rájöttem, hogy a liszt kicsit púposra sikeredett a kanálba, és kevés volt a 3 kanál víz, így még tettem hozzá, mert azt gondolom, hogy egy sűrűbb nokedli tészta állagot kell kapnunk. Hamarosan kiderül, hogy jól gondolkodom-e, mert erről a receptek nem tesznek említést.

Egy jó tanács szerint felkevertem villával, hogy jó levegős legyen, hiszen az erjedéshez kell a levegő.

Hagytam még egy órát nyitva az üveg tetejét, csak aztán fedtem be az üveget, hogy a "dalos" élesztő részecskék reakcióba léphessenek a masszámmal.

Valami hasonlóról szólhat a vatikáni kenyér is, és azt is nagyon élveztem táplálgatni.

Folyt. köv. 2 nap múlva.

Blogban található összes bejegyzés saját fotókat és gondolatokat tartalmaz. Ha tetszik, amit látsz vagy olvasol, és megosztod másokkal megköszönöm. A blogban saját tapasztaláson alapuló receptekkel, gyerekeknek szóló kísérletekkel, ötletekkel találkozhatsz, szemezgess közülük kedvedre! Vagy kövess a Facebookon!